Fruzsi az önkéntes segítés egy nagyon különleges fajtáját végzi, ugyanis Hard Dog Race versenyeken vesz részt menhelyi kutyákkal. De persze a dolog nem ennyire egyszerű! Rengeteg munkája van abban, hogy egy kutyával versenyezni tudjon menni, ezért mindenképpen szerettem volna Nektek bemutatni őt és amit csinál. De kezdjük az elején!
Miért mentél ki először egy menhelyre?
Csak úgy! Azért, hogy kutyák között legyek, sétáljak, foglalkozzak velük. Tavaly év elején látogattam el először egy menhelyre. A versenyről csak pár hónappal később hallottam. Mivel már volt addigra némi tapasztalatom a menhelyi ebekkel, így jött az ötlet, hogy miért is ne nevezhetnék velük?!
Hogyhogy Hard Dog Race?
Világ életemben sportos voltam. Mindig szerettem mozogni, a természetben lenni, szeretem a sportban is a kihívásokat. Ugyan teljes állásban mérnökként dolgozom, de mellette jóga oktató képesítésem is van, így a sport tényleg az életem meghatározó része. A Hard Dog Race versenyeket a Spartan futáshoz lehet talán hasonlítani, a legnagyobb különbség azonban az, hogy itt kutyával kell teljesíteni a távot és az akadályokat. Jó kihívásnak gondoltam. Mindig szerettem a kutyákat is, de sajátom egyelőre nem lehet. Viszont a menhelyi kutyasétáltatásban már jártas voltam, és őket ismerve gondoltam, egy menhelyi kutya is ugyanolyan alkalmas lenne a versenyre.
A menhely hogyan fogadta az ötleted?
Több helyen is jártam, több helyet is megkérdeztem, hogy mit szólnának hozzá. Alapvetően jól fogadták mindenhol. A probléma inkább a logisztikával volt, hogy a verseny reggelén elég korán el tudjam hozni, de még zárás előtt vissza tudjam vinni az adott kutyát, viszont némi rugalmassággal ezt is meg tudjuk mindig oldani.
Hogyan választod ki, akit versenyezni viszel?
Már a kezdetektől mindenhol olyan kutyát szoktak ajánlani, akiről úgy gondolják, hogy alkalmas lenne egy ilyen megmérettetésre. Itt azért hosszabb, versenytől függően akár akadályokkal is ellátott futásról beszélünk, így ami a legfontosabb, hogy a kiválasztott kutya ne legyen félős és le tudjon futni akár egy 10 kilométer feletti távot is.
Természetesen nem kép alapján dől el, hogy melyik lesz a megfelelő partner, ahogyan örökbefogadás esetén se kép alapján kell választani! Többször ki szoktam menni a kutyához. Eleinte csak sétálunk, ismerkedünk. Megnézzük, hogy működik-e a kémia. Ha egy pár alkalom után úgy érzem, hogy jól kijövünk egymással, figyel rám, akkor jöhet a futás gyakorlása. Ehhez van speciális futó pórázam, amit a derekamra tudok erősíteni. Ez fontos, mert a versenyen a kezemet is használni kell egy-egy akadályon való átjutáshoz. Az együtt futást a kutyának és nekem is szokni kell, össze kell hangolódni. Meg kell tanulnia, hogy figyeljen rám, a mozgásomra. Ez benne talán a legnagyobb kihívás, mert sok kutyának hiába volt gazdája, igazából soha nem foglalkoztak velük. Nem tudják, hogyan kell figyelni az emberre, többen még a pórázon való sétálást se ismerik, szóval tényleg az alapoktól kezdjük. Persze egy nagy energiaszintű kutya remek a versenyzéshez, de meg kell tanulnia, hogy hozzám van erősítve és nem lehet rángatni, meg elfutni a világba, mert akkor én is repülök utánuk. 
Egyenesen kell futni előre, nem jobb-balra kacsázni. Fontos, hogy a szemük sarkából mindig figyeljék, hogy én hol vagyok és milyen a testbeszédem. Fontos a szemkontaktus és a bizalom. Figyelni kell, hogy mit mondok, mit kérek. Fontos, hogy megtanulja, hiába van más kutya körülöttünk, ne foglalkozzon vele! Illetve, hogy bízzom bennem, abban, hogy nem teszem ki veszélynek és bátran jöhet, amerre én is megyek. A bizalom felépítésének ideje kutyától függ. Van, amelyik azonnal követ, bújik, érdeklődik. De volt olyan is, akinél 5 alkalom után éreztem azt először, hogy kezd megnyílni. Akkor kezdett el rám igazán figyelni. Ezek nagyon fontos dolgok, amiket amúgy hamar meg tudnak tanulni, de természetesen időt és türelmet kell belefektetni. Viszont nagyon értékes tudásra tesznek így szert és közben remekül le is mozgatjuk egymást.
Hány kutyával versenyeztél eddig?
Eddig kettővel jutottam el versenyre, de több kutyával is gyakoroltam. Ugyanis akikkel gyakorolni kezdek, ahogy említettem, megtanulják az alapokat: pórázas séta, ül, marad, nem ugrál fel, figyel az ember minden rezdülésére, így képesek lesznek a szemkontaktus fenntartására, és arra is, hogy megértsék, mikor kell nyugodtan ülni és figyelni. Várni a következő feladatot, lépést. Megtanulják, hogy érdemes az emberrel együttműködni, mert abból valami jó fog kisül.
Emiatt a tudás miatt nagyon népszerűek is lesznek az örökbefogadásnál, hiszen a leendő gazdik már egy előre megcsiszolt gyémántot fedeznek fel bennük. Könnyebb velük bánni, hiszen a séta alapjain kívül már tudják, hogy mi az, figyelni az emberre. Aki valaha próbált már tanítani valamit a kutyájának, az valószínűleg tudja, hogy a kutya figyelmének fenntartása az egyik legnehezebb dolog. Pont, mint egy 2-3 éves gyerek esetében, akit a lehulló falevél is jobban érdekel, mint az, amit kérnek tőle. Szóval ezeket a kezdeti nehézségeket az újdonsült gazdiknak már nem kell leküzdeni. Így aztán több kutya is, akikkel gyakoroltam, de gazdásodott még a verseny előtt, ami miatt természetesen már nem vittem őket és elölről kellett kezdenem egy új kutyával. De a pozitívum ebben mindig az, hogy egy kutya otthonra lelt és egy másik esélyt kapott arra, hogy ő is megtanulja mindezt velem, tőlem. Örülök, hogy ezzel segíthetek nekik!
Nem nőnek nagyon a szívedhez?
Volt olyan kutya, akit nehéz volt elengedni, mert igazán jól passzoltunk egymáshoz. Ott el is gondolkoztam rajta, hogy akár örökbe is fogadhatnám. De egyelőre még várok a saját kutyával. És igazából ebben az egészben az a legfontosabb, hogy nekik segítsek! Az csak egy bónusz, hogy közben én is remekül érzem magam. Megtanultam, hogy ez róluk szól, nem pedig rólam, így sikerül elengednem őket.
Megtaláltad már a legközelebbi verseny partneredet?
Igen, már kiválasztottam és gyakorolunk is egy ideje. De majd meglátjuk, hogy eljutunk-e együtt a versenyre, vagy ő is gazdira talál előtte.
