Anitára a kommentjei miatt figyeltem fel a blog Facebook oldalán. Kiderült, hogy több örökbe fogadott kutyája is van, méghozzá közülük kettő az idősebb korosztályt képviseli. Csodálatos dolognak tartom, amit tesznek a párjával és fiával, hogy esélyt adnak idős, és emiatt esélytelen kutyáknak arra, hogy életük hátralévő részében még újra boldog, családos életük legyen. Örökbefogadásaik nem csak szívmelengetőek, de a gondolkodásuk példaértékű, ezért mindenképpen szeretném megosztani Veletek Missy, Szimat és Feri történetét.
A kutyás múlt
Kb 8 éves koromban pár hónapig volt kutyám. 2015-ben, márciusban talán, amikor örökbefogadtam nyáron Missy-t, kezdtem önkéntesként kutyát sétáltatni a Rex Állatszigeten. Miért pont ott? Közel volt és más menhelyet akkoriban nem is nagyon ismertem.
Hogyan döntötted el, milyen kutyád legyen?
Tudatosan kerestem hozzánk való kutyát, hogy méretben, habitusban, stb. megfelelő legyen. Mivel az a kb 3 hónap önkéntesség elég kevés tapasztalatot adott, igyekeztem a netről okosodni azzal kapcsolatban, hogyan válasszunk hozzánk való kutyát, mire érdemes figyelni, stb. Így eldöntöttem – a fiam elképzelését is figyelembe véve és akkor már szembesülve a szomorú magyar valósággal a Facebookon keresztül -, hogy örökbefogadott lesz a kiválasztott. Egyébként 22 évvel ezelőtt egyszer jártam gyepmesteri telepen. (Hogy mi a különbség a menhely és a gyepmesteri telep között, azt ezen a linken olvashatjátok! – szerk.) Láttam azokat a reménykedő szemeket, a lelkesedést, ahogy megpróbálták felhívni magukra a figyelmet… akkor egyet sem vihettem haza és ez mély nyomot hagyott bennem. Ezen felül azért is menhelyi / állatvedő szervezettől befogadott kutyát szerettem volna, mert ezzel két állatot menthettem meg. Egyet, akit örökbefogadtam és egy másikat, aki a helyére kerülhetett. Utcáról, gyepiről, mindegy. Megmenthetek két leleket és csak ez motivált!
Az örökbefogadás menete
A menhelyen, ahol önkénteskedtem, volt néhány kutya akiket szívesen kihoztam volna, de mind idős volt és a fiam fiatalt szeretett volna. Megegyeztünk: Az első kutyánk fiatal lesz, a másodikat viszont én választom. Így került hozzánk Missy. Fiatal kutyát és fekete – fehéret szeretett volna. Olyat, amelyik kedves, okos, de azért zsivány is. Véletlenül került elém egy poszt, a Harkány-Siklós Állatvédő Egyesület helyet keresett egy kutyának. A fénykép nagyon rossz minőségű volt (a fekete szín szürkének nézett ki rajta), de megfogott a leírás: “Rengeteg kedvesség, játékosság szorult belé. Úgy tud hízelegni, mint egy cica.” Felvettem velük a kapcsolatot írásban, majd telefonon is beszéltünk. Sok kérdésük volt: Hol lakom, milyen helyen, kikkel, család mit szól a kutyához, van kutyás tapasztalatom vagy nincs? És még sok egyéb más is szóba került. Kellemes beszélgetés volt, nem zavartak a kérdések, hiszen a legjobbat akarják a kutyának, akit megmentettek. Mint utólag kiderült, Missy-t kitették egy dzsipből egy falu főterén, és a pont ott levő iskola egyik állatszerető tanárnője észrevette az ott kódorgó ismeretlen kutyát. Amit fizettem: oltás ára, a chip és az ivartalanítás. Autóval mentünk Budapestről Drávafokra az ideiglenes gazdijához, majd már kutyástól az Egyesület képviselőjéhez Pécsre a szerződésért.
Ezután jött Szimat: A párommal úgy döntöttünk, hogy amikor sikerül összeköltözni, egy esélytelent fogunk kihozni a Rexből. Olyat, aki benn maradna, ha mi nem fogadjuk örökbe. Így lett a szerencsés kiválasztott Szimat, aki így 2015.10.22-én, 12,5 évesen ismét gazdis lett (ugyanis meghalt az előző gazdija). Szimat fekete, kajla fülű, farkatlan, középnagy kan kutya, aki hiába volt a menhely egyik kedvence, senkinek sem kellett. Ráadásul még izületi problémái is voltak. Tökéletes választás annak, aki háttérbe szorítva a saját félelmeit (mi lesz, ha meghal, fájni fog, stb) segíteni akar egy állaton. A halál az élet velejárója és ha fáj, azt jelenti, hogy jó gazdik voltunk és szerető, boldog életet biztosítottunk a kutyánknak! Hiszen ők a menhelyen mind csak ezt szeretnék: Szeretni és szeretve lenni!
Sokat sétáltattuk amíg benn volt, ismerkedtünk vele és egy idő után megmutattuk neki Missy-t is (ahogy a gondozók mondták, elkezdtük együtt sétáltatni őket). Szimat részéről szerelem volt első látásra, úgy hogy biztos voltam benne, hogy nem lesz gond az otthoni összeszokással.
A Rexben mindig fix összeget kell fizetni örökbefogadáskor, ami most 18 ezer (akkor 12 ezer volt) 6 hónapos korig, idősebb kutyák esetén pedig 20 ezer forint. Ez tulajdonképpen hozzájárulás a kutyák ellátásához, ivartalanítás, oltások, féregtelenítés, stb. Szerződés természetesen itt is van! Már minden kutya ivartalanítva kerül ki. Az örökbefogadást csak min. a második alkalommal történhet meg, hiszen sokszor előfordul, hogy nagyon megtetszik egy kutya az embernek, de gyakran később jön rá, hogy mégsem fér bele az életvitelébe. Amennyiben viselkedés problémás (pl. extra félénk) az eb, az ismerkedés több alkalom is lehet, ezt a menhely határozza meg.
Harmadik kutyánkat nem terveztük. 3 évig voltunk önkéntesek a menhelyen és attól függetlenül rendszeresen jártunk, hogy saját kutyáink is voltak. Persze voltak kedvencek is és mindig örültünk, ha az egyik gazdisodott. Nem akartunk több kutyát, úgy éreztük elég a kettő saját. Aztán úgy alakult, hogy a menhelyen élő idős, nagytermetű Németvizslát is örökbe akarta fogadni egy család, rendszeresen jöttek ismerkedni vele. Ez nem csak a kora miatt volt kiemelt dolog, hanem azért is, mert az élete több, mint felét rácsok mögött élte és a kennelekben levő csúszós padlón már sokszor nehezen tudott felállni. Örültünk, hogy végre gazdis lesz az öregfiú, de a család meggondolta magát közvetlenül az örökbefogadás előtt. Tudtuk, hogy ez volt az utolsó esélye, mert romlott az izületeinek az állapota. Ki fogadna örökbe egy nagytestű, szürke, öreg kutyát, aki sokszor alig bír felállni?! Megbeszéltük! Egyetlen idős kutyának sem lenne szabad a menhelyen meghalnia… Jöjjön! 12,5 éves volt ekkor! Rögtön jeleztük a menhelyen és elkezdtük az előkészületeket és az összeismertetést.
Hogy miért az időseket választottunk?
Mert ők a “senkinek sem kell kategóriába” tartoznak. Láttam a menhelyen, ahogy megálltak a 9 éves gyönyörű roti mix hölgyemény előtt, aki egyébként minden embert imádott + fiatalabbnak nézett ki a koránál és elkezdtek barátkozni vele. Tetszett a családnak is a kutya. Majd megkérdezték a gondozót, hogy hány éves. Amikor megtudták, hogy 9, szánakozó pillantásokkal tovább mentek… Pedig a szeretet, a hűség kortalan. Velük már nem kell hosszú sétákra menni akkor sem, ha fáradtak vagyunk vagy épp rossz az idő. Ha gazdihoz kerülnek megfiatalodnak, a gyerekekkel lelkesen játszanak. Elnyúlnak a gazdi mellett és békésen pihennek. Az enyémek türelmesek a gyerekkel is, hálásak azért, hogy kaptak egy esélyt a boldogságra. Ahogy idősödnek, úgy lesznek egyre bújósabbak, a kan kutyák is jobban igénylik a szorosabb testi kontaktust.
Persze a plusz dolgok is szót érdemelnek. Nekik jobban szükséges az izületvédő adása és az általános immunrendszer erősítés, de ezek nem horribilis összeggek. A hálás tekintetük, a kutya-puszi, pedig minden pénzt megér.
A hétköznapok
I. hétköznapok: Érdekes volt látni, ahogy a félénk vidéki kislány, Missy rácsodálkozik mindenre és szépen lassan kinyílik. Kezdetben frászt kapott az utcán heverő cipőfűzőtől is (talán kígyónak nézte), de ahogy teltek a napok, hetek, egyre inkább megszokta a városi életet. Kettő bepisilést leszámítva (az egyiknél jelzett szegény, csak én nem értettem, hogy mit akar) kezdettől szobatiszta, pedig tanyasi kutya. Emlékszem, hogy kezdetben kutyafuttatóra sem vittem, csak pórázon sétáltattam. A frissen befogadott kutyák a legtöbb esetben még nem kötődnek az új gazdihoz (ez fokozatosan alakul ki) és nem szerettem volna, ha egy óvatlan pillanatban meglógott volna! Eltelt kb egy hét, amikor kipróbáltam a futtatót. A lakótelepen mindenki irigyelt, hogy milyen ragaszkodó, biztosan nálam nőtt fel. 🙂 Nem, még csak 6 hete van velem, de örökbefogadott – mondtam nekik.
II. hétköznapok: Szimat a páromhoz került kertes házba és az átmeneti időszakban, amikor még nem tudtunk mi is ide költözni, Missy-vel rendszeresen látogattuk. A kezdeti nehézségek abból adódtak, hogy két saját kutyás tapasztalattal nem rendelkező személy voltunk és amikor már egy fedél alatt lakott a két kutya, kiderült, hogy Szimat nem annyira türelmes a fajtársaival, mint gondoltuk. Az első karácsonyunk kovácsolta össze őket: 2015.Dec. 24-én reggel későn ébredtünk, ami azért volt fura, mert valamelyik kutya mindig elébresztett bennünket (kinti – benti mind a kettő). Mindegy, örültünk neki. Kutyák nyugalomban, ám a konyha felé haladva egy nejlon darabot láttam a földön 1-2 helyen. Mi a manó…?! Tovább haladva semmi. Fura… Biztosan szétszedett valamelyik egy zacskót (Szimat kezdetben szívesen kukázott, de nem hagytuk neki!), majd körülnéztem a konyhában ötletelve és rájöttem! Hiányzott egy bejgli a készletből! Pont a párom kedvence, az egyetlen mákos. Reggel felkelt a két zsivány és éhesek voltak. Valószínűleg Missy (hiszen ő fiatalabb, könnyebb minden mozdulat) lelopta a bejglit, majd szépen kicsomagolták, megreggeliztek és visszafeküdtek aludni. 
III. hétköznapok: Jó darabig csak felügyelet mellett lehetett együtt a három kutya, mert Szimat kinyilvánította nem tetszését morgás, vicsorgás formájában. A lakásban is lett egy elszeparált zárható rész Ferinek a biztonsága érdekében. Ferkót mindig teljesen külön etettük, hogy ne is lássák egymást, jutifalat osztás viszont mindig együtt történt. Nagyon fontos volt, hogy a megfelelő sorrendben kapják, különben felborult volna a béke. Missy, Szimat és utoljára Feri, mint a falka omega tagja. Sétáknál is egyszerre sétáltattuk őket, de Szimat és Missy egy kézben volt. Ahogy megszokták egymást, már együtt is sétáltatható volt a két öregfiú.
Ferivel, ahogy említettem, nem volt egyszerű a helyzet. A lakáson belüli összeszoktatást részben ő alakította. A kertben volt, majd egyszerűen kinyitotta a bejárati ajtót és beporoszkált. Mindenki döbbenten nézte. Olyan is volt, hogy mind a hárman a kertben voltak, de be akartak jönni. Feri felugrott, kinyitotta az ajtót és szépen bevonultak. 
Egy idő után ahogy figyeltem a kutyákat észrevettem, hogy Ferkó mintha nem hallaná Szimat figyelmeztető morgását… Valóban nagyon rosszul hallott, de az is lehet, hogy egyáltalán nem hallotta a zajokat. Előnye, hogy a szilveszteri durrogtatás abszolút nem zavarta. Hátránya, hogy azt sem hallotta, amit én mondtam. Éppen ezért elkezdtem kézzel irányítani, amit közel 13 évesen is szépen megértett. 14 boldog és szabad hónapot adhattunk neki.
IV. Hétköznapok: Amikor ismét ketten maradtak minden sokkal csendesebb, eseménytelenebb lett. Szimatnál elkezdtek jelentkezni az időskori problémák. A szerető gondoskodásnak és az ő ragaszkodásának, velünk való élni akarásának az eredménye, hogy januárban 17 éves lesz!
Ha egyetlen dolgot mondhatnál másoknak, mielőtt kutyát vesznek magukhoz, mi lenne az?
Sok dologban megváltoztattak a kutyák. Missy nem bírja maga körül a feszültséget és ha ideges vagyok, Szimat is átveszi. Tehát megtanultam türelmesebbnek lenni és nevetni az olyanokon, amin korábban bosszankodtam volna. Megtanultam, hogy ha nem teszek meg valamit, mert hezitálok, akkor holnap talán késő lesz. Hogy magam mögött tudjak hagyni dolgokat és ne a múlton rágódjak, mert az csak engem frusztrál. Majd a sors elrendezi azt, amit én úgysem tudok. A változásokat könnyebben elfogadjam, hiszen minden okkal történik. Persze az adott dolog miértjére mindig utólag jövünk rá.
