Sokszor elmondtam már privát beszélgetéseimben, és még fogom is: Nagyon fontos, hogy NE a külső alapján válasszunk magunknak kutyát! Értem, hogy cuki vagy szép… De ez mind másodlagos amellett, hogy milyen a személyisége annak az állatnak. Mennyire makacs, milyen az idegrendszere, mik az igényei. Családba való kutya-e vagy inkább “egygazdás” típus. Mennyi mozgást igényel? Milyen a szőre karbantartása? A lista nagyon hosszú… Nyilván nem árt, ha külsőre is “bejön” nekünk a kutya, hiszen ez alapján vesszük észre például, viszont a belső tulajdonságai ezt könnyen felülírhatják. A kölyök vagy felnőtt kutya választás témáját már kiveséztem két posztban korábban, ezeket az alábbi linkeken olvashatjátok: Kölyök vs felnőtt.
Most pedig nézzük meg a kutyaválasztást két másik csoportra osztva, hiszen dönthetünk fajtatiszta vagy keverék kutya mellett is.
Ha fajtatisztára vágyunk
Ha mindenképpen fajtatiszta kutyát szeretnétek, előbb tájékozódjatok, hogy az általunk preferált típusnak mik az alapvető, természetére és igényeire vonatkozó jellemzői. Ez a legfontosabb! Ne a külseje alapján döntsetek!
Egy példa: Tele vannak a menhelyek Staffokkal és azok keverékeivel, mert az emberek megveszik, mert pici korban elképesztően cukik. Majd nem tudnak vele bánni. Persze nem mondom, hogy a Staffok nem kedves állatok. Az én “szívkirályfim”, például egy hatalmas dömber méretű “harcikutya”, aki egyébként a macskákkal is jól kijön. Már láthattatok vele egy videót is a blog Facebook oldalán. Nagyon kedves, értelmes kutya, imádom. De nyilván nem volt olyan, mint amilyennek az eredeti gazdája elképzelte, különben nem kötött volna ki a menhelyen. Úgyanígy azt gondolom, hogy nem való egy idősebb nőnek például Német vizsla, mint ahogyan ne vegyen Francia bulldogot az, aki napi szinten szeretne lefutni 5-10-15 kilométert a kutyájával!
A lényeg az, hogy gondoljátok végig alaposan, milyenek vagytok és milyen kutya az, akivel el tudnátok képzelni az elkövetkezendő éveket. Nem külsőre, hanem belső tulajdonságokra gondolok!
Olvassatok sokat az adott fajtáról! Legyetek felelősen gondolkodó jövőbeli gazdik és lássátok be, ha a kiszemelt fajta mégsem nektek való! Ha pedig minden rendben, megtaláltátok az igazit, akkor is sokkal jobb fajtamentőtől örökbefogadni. Én azon a nézeten vagyok, hogy fajtatiszta kutyát is csak fajtamentőtől hoznék el és Nektek is ugyanezt tanácsolom! Miért? Mert lehetőségetek van rá, hogy a hozzátok legjobban passzoló kutyát vigyétek el. Ha többször kimentek, fogjátok látni, hogy melyik az, amelyikkel a legjobban kijöttök. Amelyik figyel például a legjobban rátok és szimpatizál veletek. Nem csak az a fontos, hogy Nektek megfeleljen egy kutya, de az is, hogy a kutya is úgy gondolja, ő szeretne Titeket közelebbről is megismerni. A fajtamentőknél van arra lehetőségetek, hogy ezt megtegyétek. Míg egy kölyök kutya zsákba macska (erről itt olvashattok bővebben), nem lehet tudni, igazából milyen természetű lesz és azt sem, később milyen betegségei lesznek. Míg egy felnőtt, fajtamentőnél lévő kutyánál ezt többségében már lehet látni, tudni. Vigyetek ki néhány kutyát egy körre sétálni, beszélgessetek az ott dolgozókkal. Töltsetek el a kutyákkal pár órát. Menjetek vissza többször! Attól, mert egy fajtának vannak alap jellemzői, még egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik kutya ugyanolyan természetű. Mondok egy példát: nekünk volt a családban Golden Retriever, ami híresen nyugodt, barátságos, kedves családi kutya. Nos, a miénk normális volt az emberekkel, de nem volt barátságos semmilyen másik kutyával, sőt kifejezetten harciasnak mondanám. Ennél a fajtánál ez kifejezetten ritkának számít, mégis megeshet. Ez is kiderül, ha a fajtamentőnél többször találkoztok egy kutyával, mielőtt haza is vinnétek.
Tehát kizárólag előnye van annak, ha fajtatiszta kutya esetén is inkább a fajtementőkhöz fordultok tenyésztő helyett.
Ha keveréket szeretnétek
Mit tegyünk, ha nem akarunk fajtatiszta kutyát? Ha szívügyünk, hogy egy menhelyi keveréket fogadjunk örökbe? Hogyan döntsük így el melyik kutya lesz számunka a megfelelő? Hiszen egy keverék kutya alaphabitusát nehéz meghatározni, főleg ha teljesen reménytelen megmondani, milyen fajták keveréke. Erre azt gondolom, az a válasz: Türelemmel!
Menjetek ki a menhelyre és ne sajnáljátok az időt arra, hogy megismerkedjetek több kutyával is. Vigyétek ki őket sétálni, időzzetek el velük! Ha már van olyan kutya, akiről úgy gondoljátok, megfelelő lenne, vigyétek ki a párotokat, gyereketeket is (ha van), hogy lássátok, mindenkivel kompatibilis-e. Miért mondom ezt? Mert az én kutyám például nem kifejezetten gyerekbarát. Nem bántja a gyerekeket, de a sikítással nem tud mit kezdeni, kifejezetten rosszul érinti, illetve nagy teste és mozgékonysága miatt egy kisebb gyereket simán felborít, ráugrik, megkarmol. Ezeket mind figyelembe kell venni!
Ezért szuper egy menhely, ahová szintén ki lehet menni milliószor is, és ismerkedni lehet a kutyákkal. Nem zsákbamacskát kapunk, hanem egy olyan társat vihetünk haza, akiről biztosan tudjuk, hozzánk passzol és jöhet akármi, le fogjuk tudni küzdeni, mert a kutya figyel ránk és mert mi magunk is már tudjuk, hogy igazán akarjuk. Az a jó, ha már úgy érzed, alig várod, hogy hazavidd. Aki nem akar arra időt szánni, hogy többször kimenjen a menhelyre egy kutyához ismerkedni, az felejtse el az egész kutyatartást. Mert ha ennyi időt nem vagy hajlandó ebbe belefektetni, akkor hogyan fogod elvinni sétálni mínusz fokokban vagy éppen szakadó esőben? Hogy fogsz arra időt szánni, hogy tanítsd, hogy foglalkozz vele? Szerintem értitek mire gondolok…
A gyerekek általában kölyköt szeretnének, de én személy szerint ezt nem tartom jó ötletnek. És azt javaslom, hogy igenis mondjatok nemet arra, ha a gyerek könyörög egy kiskutyáért. Felnőttként is csak akkor válasszatok kölyök kutyát, ha fel vagytok készülve arra a feladatra, ami ezzel együtt jár! Erről itt olvashattok bővebben.
Gyerekek mellé egy megbízható, nyugodt kutyát javasolnék, akivel lehet menni bicajozni, lehet labdázni, de nem rántja el, nem löki fel gyermeketeket, akár csak véletlenül… És természetesen nem támad, nem tekinti a gyereket sem alacsonyabb rendű játszópajtásnak, sem pedig prédának. Persze a felelős állattartásba szerintem az is beletartozik, hogy gyermekünket SOHA, semmilyen körülmények között nem hagyjuk egyedül, felügyelet nélkül a kutyával. SOHA nem a kutya a hibás a baleseteknél, hanem a felelőtlen, hozzá nem értő gazda, aki nem ismeri saját kutyáját és nem ismeri fel az intő jeleneket! Ezért is szuper a menhely, ahová többször kimehetünk, mert biztosak lehetünk benne, hogy a kiválasztott kutya jól kijön csemeténkkel, és nem egy zsákbamacska az egész.
Azt, hogy mit várjunk egy első menhelyi látogatástól, egy másik posztban , itt olvashatjátok. Így fel tudtok készülni arra is, mi egy kutyánál a normális, elvárható viselkedés az első találkozásnál. Ezen a linken pedig arról olvashattok, hogy mi az elvárt viselkedés tőletek, mint látogatóktól.
Érezzétek nagyon jól magatokat és válasszatok négylábú társat felelősen! 🙂