A március 15-i hosszú hétvégén ellátogattam több menhelyre is, mindenhová vittem, ami kellett és annyit kutyáztam, amennyi csak az időmbe belefért. Az első állomásom a Békés határában lévő menhely volt.
Esély Állatvedő Egyesület
Ha Békéscsaba irányából érkezünk a városba, akkor pontosan a település ellentétes végébe kell mennünk. Az utolsó utcán kihajtani balra és csak menni-menni addig, amíg teljesen ki nem érünk a lakott területről, majd még pár száz méter, amíg a fák között meg nem pillantunk egy nyereg tetős házikót bal kéz felől. Egy rövid kis földút vezet a köves úttól a menhelyhez. Természetesen hangos kutyaugatás fogadott, mire ki is jött Erika (az Egyesület vezetője) a kisházból, ahol éppen felmosott, hogy estére a kölyök kutyáknak tiszta, fertőtlenített, meleg szállása legyen.
Eddig még csak egyszer találkoztunk, mégis úgy üdvözölt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Valahogy összeköt minket az állatvédő szellem, kimondatlanul is érzem, hogy órákig tudnánk beszélgetni.
A kerítés túloldalán több kutya is játszik éppen, nagyon felszabadult a hangulat. Ahogy belépek a kapun, azonnal felsorakoznak egy kis simogatásért, majd gyömöszölik egymást tovább. Nagyon nagy előnye a békési menhelynek, hogy a kennelek nagyjából téglalap formát írnak le, így középen egy elég nagy terület van, ahol a kutyák szabadon rohangálhatnak. Minden nap kiengedik őket szaladgálni, több turnusban. Ez nem csak fizikailag fontos, hanem szellemileg is. Mivel minden nap mozognak, játszanak, szocializálódnak a kutyák, így sokkal jobb mentális állapotban vannak, mint azokon a menhelyeken, ahol egész nap egy apró ketrecben két méternyi mozgásterük van. Mielőtt valakiben felmerül a kérdés, hogy van-e verekedés, már válaszolok is. Nyilván előfordul, de egyáltalán nem gyakori és nem durva. Ez is annak köszönhető, hogy általánosan jó a lelkiállapota a kutyáknak. Nem gyűlik fel bennük a feszültség, amit utána verekedéssel vezetnek le. Illetve ne felejtsük el, hogy mindegyik ivartalanítva van! Így a vérmérsékletük is sokkal jobb.
Összesen 60-80 kutya van a menhelyen, hol jobb, hol rosszabb a helyzet. Most például “baby boom” van, ahogy jön a tavasz egyre több a kölyök kutya.
Mialatt ott voltam, már jött is a telefon, hogy egy újabb kóbor kutyát kellene összeszedni. Erika sóhajtva hagyott ott a kölyök kutyák ketrecénél, hogy mindjárt visszajön. Addig én lőttem pár képet ezekkel a kis szőrgombócokkal, mert egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne szeretgesse meg őket az ember. 🙂
Ahogy Erika visszatért a befogott kutyával, elkezdődött a logisztika, hová kerüljön. Melyik kutyával lehet összerakni, vagy hogyan csináljanak neki külön helyet. Ez egy teljesen általános probléma minden menhelyen. Sehol nincs megfelelő mennyiségű hely. Az szinte reménytelen, hogy egy kutya egyedül legyen egy normális méretű kennelben, ugyanis ha az egyik legalább egy kicsivel nagyobb, mint egy gyufásdoboz, akkor oda biztosan legalább kettő kutya megy. Sajnos ez mindenhol így van… A kutyák nem maradhatnak az utcán, hely viszont nincs elég, ezért minden kennelben többen laknak.
Ahogy logisztikázott Erika és a két kint lévő segítő, én is mentem velük és közben tudtunk kicsit beszélgetni.
Általános állapotok a menhelyen
Erika nem panaszkodott. Persze, mindig, mint minden menhely esetén, jó lenne több pénz, mert mindig lehetne mire költeni. Jobb állapotok teremtésére, több munkaerő alkalmazására, stb stb stb. Ők is, mint a többi egyesület és állatvedő alapítvány, felajánlásokból tartják fenn magukat, nem az állam által finanszírozott telepről beszélünk. Egyébként az Egyesület jó viszonyt ápol Békés polgármesterével, akinek fontos az állatvédelem és az is, hogy a menhely, az anyagi lehetőségekhez mérten kulturált állapotban tudjon üzemelni. Ez például nagyon jó dolog, mert sajnos van erre ellenpélda is.
A terület az önkormányzat tulajdonában van egyébként, ez is egy általános helyzet. Az ilyen alapítványok, egyesületek többségben a régi gyepmesteri telepeken üzemelnek, annak működtetését, irányítását veszik át, de maga a terület állami kézben marad.
A kennelek átlagos állapotúak, de tisztán vannak tartva. A kutyaházak egy része már elhasználódott, de általánosságban látszik, hogy nagyon ügyelnek arra, a kutyáik az anyagi helyzethez képest a lehető legjobb körülmények között legyenek. Itt a kutya az első!
Nem csináltam a menhely egyetlen, valamennyire használható épületéről egy külső képet, de azt azért hadd mondjam el, hogy elég szegényes állapotban van. És nem azért, mert a menhelyen tevékenykedő emberek nem tesznek meg minden tőlük telhetőt. Amikor beléptem, éppen frissen volt felmosva, minden szépen, rendezetten a helyén volt. Sajnos az épület általános állapota olyan, amilyen. Rendbetétele még önkéntes munkával is, csak anyagköltségen több millió forint lenne. Amire természetesen nincs fedezet. Minden befolyó összeget a kutyákra fordítanak. Az etetésre, oltásokra, orvosi ellátásra, ivartalanításra, stb. A lerobbant állapot ellenére a rend és a körülmények által megengedett tisztaság maximális, látszik, hogy erre nagyon ügyelnek.
Adománnyal érkeztem
Még hetekkel a látogatásom előtt felvettem velük a kapcsolatot, hogy kiderítsem, mire volna szükségük. Elsősorban azért, mert nem szeretek üres kézzel érkezni, és mert vagyok abban az elképesztően szerencsés helyzetben, hogy mindig vannak olyan kedves emberek, akik a felhívásaimra, gyűjtésre jelentkeznek és vagy tárgyi vagy pénzbeli adománnyal segítik, hogy tudjak vinni valamit az adott menhelynek.
Erika most azt mondta, kutyaházra és fertőtlenítőre lenne a legnagyobb szükségük, de bármi másnak is nagyon örülnek. Ezért saját költségen rendeltem egy kutyaházat az internetről, mert kíváncsi voltam rá, hogy milyen minőségű, érdemes-e a jövőben esetleg több ilyen házba is befektetni. Nem kérek addig senkitől támogatást valamire, amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy az elég jó. Azt kell mondanom, hogy én elégedett vagyok vele. A képen látjátok is, hogy milyen szép, könnyű összeszerelni, a fa le van kezelve és vízálló a teteje, ráadásul két csavar kitekerésével levehető és így az alja is kivehető, hogy könnyen lehessen takarítani. Emellett kaptam adományként egy nagy doboz, vízben oldódó fertőtlenítő szert, amely most egy ideig elég lesz az Egyesületnek arra, hogy a kutyáik kenneljét és az épület padlóját is fertőtleníteni tudják vele. Fontos volt, hogy olyan termék legyen, amely nem veszélyes az állatokra a jelenlétükben sem. Ezt egy békéscsabai állatgyógyszertár ajánlotta fel, aki csak segíteni szeretne emberségből, és nem azért, hogy itt a nevét említsem. Mert ilyen is van… 🙂 És természetesen került az adományba egy kis étel is, hiszen az mindig jól jön. Volt is öröm, a kutyaház azonnal be is lett üzemelve. 🙂
Úgy jöttem el a menhelyről, hogy tiszta kutyapuszi volt a fejem és melegség öntötte el a szívemet. Mindig csodálatos dolog olyan emberekkel időt tölteni, akik napi szinten az idejüket, erejüket áldozzák arra, hogy az ember leghűségesebb barátjának megadják a maximumot, amit a lehetőségek engednek. Arról nem is beszélve, hogy a kutyáktól kapott szeretet felbecsülhetetlen és semmi mással nem összehasonlítható.
Ha tudtok, gondoljatok a Esély Állatvédő Egyesületre néha! Megtaláljátok őket a Facebookon és a honlapjukon is.