Általában én írom meg a bevezetést, de Anetta, Rozi gazdája olyan szépen indította el a történetüket, hogy úgy döntöttem, meghagyom az egészet úgy, ahogy van, mert a saját őszinte szavai mindennél jobban átadják az érzéseket már az első bekezdésnél is. Fogadjátok szeretettel Rozi történetét!
Amikor ezeket a sorokat írom, szinte napra pontosan 1 éve
szeltük keresztül a várost, hogy új otthont adjunk Rozinak (akkor még Pici volt
a neve). Egy ismerősöm videójában láttam meg őt és rögtön azt éreztem, hogy segíteni
akarok ennek a kutyának, bármi legyen is! Míg kerestük az új családtagunkat a
neten, egy ismerősöm mondta azt, hogy ha megvan úgy is szerelem lesz első
látásra. Tudni fogod, hogy ő legyen az. És így is lett. Megszakadt érte a
szívem, és tudtam, hogy ő kell nekem.
A kutyás múlt
Volt egy családi kutyánk édesanyámékkal, de őt csak részben neveltem én, anno ez anyura hárult, úgy éreztem itt az ideje a kihívásnak. Kis koromban mindig is volt háziállatom és úgy éreztem, hogy most hogy felnőttem, ez az ami egyáltalán nem hiányozhat az életemből.
Hogyan döntötted el, milyen kutyád legyen?
A kedvesemmel már egy ideje elhatároztuk, hogy szeretnénk kutyát, úgyhogy keresni kezdtük a lehetőségeket, utánajártunk a fajtáknak és jellemzőiknek és amikor választottunk elkezdtem bújni az internetet eladó kiskutyák után. Megdöbbenve szembesültem a szaporítók fogalmával és a ténnyel, hogy ha 100.000 forintot is szánok egy kutyára, akkor is mázlim van, ha egészséges lesz és nem nyomorúságos körülmények között született meg. A tenyésztők abszolút a külföldi árakhoz mérik magukat, oda is adnak el szerintem kutyát. Egy helyen úgy kaphattunk volna meg “kedvezményesen” egy kölyköt, hogy here sérve van és beleegyezünk az ivartalanításba, ne tudjon a vérvonala szaporodni. Ez került volna 250.000 forintba, plusz az ivartalanítás költsége. Amikor számolgatni kezdtem, hogy ugyan mennyi félre tett pénzünk van és hány hónap alatt engedhetünk meg magunknak egy viszonylag egészséges kiskutyát, elborzadtam. Eszembe jutottak a menhelyek és a rácsok mögül szinte ingyen elvihető édes kis teremtmények, akik nem várnak másra, csak egy kis szeretetre. Elgondolkoztam azon, hogy ha azt a 250.000 forintot egy állatotthonnak adnám, mennyi életen segíthetnék és ezzel el is vettettem a vásárlás gondolatát. Volt egy-két kételyem még, amit egy nagyon kedves barátnőm, Noémi teljesen eloszlatott. Több mentett kutyája van már és elmondta a tapasztalatait, ami alapján végleg úgy éreztem, hogy nincs más út, mint az örökbefogadás.
Az örökbefogadás menete
Szóval Rozika feltűnt egy ismerősöm videójában, akire azonnal ráírtam, hogy melyik állatotthon is ez, ahová ellátogatott és hogy meg tudja-e kérdezni, megvan-e még. Hirtelen nem az volt az első gondolatom egy kutyával kapcsolatban, hogy “Remélem örökbe fogadják!” hanem pont az ellenkezője. “Remélem nem viszik el!”. Megvolt a neve és képen tök más volt, mint a videóban, de nem hagyott nyugodni így sem a dolog, el kellett mennem megnézni.
Így is lett, viszont megfogadtam magamban bármi lesz, nem hozom el aznap, hanem alszok a döntésre egyet. A túláradó érzelmek el tudják homályosítani az ember döntőképességét, főleg ha cuki kis állatokról van szó, és megbeszéltük a kedvesemmel, hogy mindenképpen hagyunk időt magunknak a döntésre.
Mondanom sem kell, megvolt a szerelem első látásra.
Rozi amúgy nem azért került a menhelyre, mert akkora zsivány volt, hogy a gazdái nem tudtak vele mit kezdeni, hanem sajnos a gazdája elhunyt, a gyermekeknek pedig nem volt lehetőségük arra, hogy magukhoz vegyék őt és csivava társát, aki vele együtt került a HÉROSZ állatotthonba. És itt jött jól, hogy aludtunk az örökbefogadásra egyet, ugyan is első körben biztos elhoztuk volna a kis csivava barátját is. Az ember, ha elmegy egy állatotthonba, hirtelen az összes kis lelencet magához venné. Mivel a páromnak még nem volt kutyája, így végül úgy döntöttünk, hogy csak egyet vállalunk be, plusz lakásba hoztuk a kiskutyust és jobbnak láttuk, ha elsőre egy ebbel próbálkozunk. Pár nap múlva vissza is mentünk és elhoztuk Rozit. Maga az örökbefogadás és a papírmunka kb. 30 perc volt. Egy szerződést kellett aláírnom, hogy ha bármi miatt mégsem tudjuk vállalni a jövőben a kutyust, akkor nekik hozzuk vissza. Illetve az is benne volt, hogy bármikor kijöhetnek leellenőrizni, hogy milyen körülmények között él Rozi. Chip volt a kutyusban. Az ivartalanítás és az oltás költségét kellett egyedül megtérítenünk, ami 35.000 forint volt, ami szerintem teljesen rendben van. Ennél még egy szaporító is drágábban adja a kutyáit, és akinek nincs ennyi pénze orvosi költségekre, hogy kezeltesse, vagy ami alap, hogy oltsa a kedvencét, az szerintem ne is vágjon bele kutyatartásba! Igaz, hogy 35.000 forintot fizettünk az ivartalanításért meg az oltásért, de 50.000 forintban állt meg az összes költségünk. Ugyan akkor nem sajnáltam rá a pénzt, hiszen nemrég még 250.000 forintért akartak adni nekünk egy úgy ahogy egészséges kutyát, míg ennek a töredékéért elhozhattam egy makk egészséges 7 éves szépséget, aki 1 nap alatt megtanulta az új nevét, pár hónap alatt pedig teljesen beilleszkedett a családba. Egy év alatt, pedig nélkülözhetetlenné vált a számomra!
Az állatotthon dolgozói minden kérdésemre készségesen válaszoltak és végül sok szerencsét és örömöt kívánva útnak engedtek minket. Mi sétálni kezdtünk és hirtelen lett egy kutyánk, ami sok kihívást, de még annál is több örömöt hozott magával.
A hétköznapok
Mindenképpen idősebb kutyát szerettünk volna örökbe fogadni, mert a párom kezdő kutyás lett és a szobatisztaság kérdésével például már nem kellet bajlódnunk. 1-2 baleset volt csak az elején, amikor megijedt, de azóta sosem piszkít be. Egyébként egy tipp: kutya pelenkát csak kölyök kutyához ajánlanék, mert szerintem nálunk is azért voltak ezek a balesetek, mert Rozika emlékezett kölyök korából a pelusra és oda, vagyis inkább mellé pisilt. A kutyák ilyen szempontból mások mint a cicák, nekik ha egy területre lehet pisilni, akkor nem tesz különbséget alom, vagy sarok között – az a terület a wc. Szóval elég hamar repült nálunk a pelus és jártunk inkabb gyakrabban le. Azóta is megyünk minden reggel és este sétálni. Először féltem, hogy mekkora teher lesz ez nekem, hogy mindig majd sietnem kell haza és reggel korábban kell kelnem, de valahogy talán én már jobban várom a sétát, mint ő.
Ha egyetlen dolgot mondhatnál másoknak, mielőtt kutyát vesznek magukhoz, mi lenne az?
Lesznek kihívások, amik ráadásul nem lesznek egyszerűek. De ha azokon túl tudnak lendülni, akkor igazi társ válik majd a kutyából és a gazdiból. Nem szabad elfelejteni, hogy a kutyák sokszor félelemből cselekednek és nem azért mert gonoszak. Nálunk is volt egy két incidens, ha kajáról volt szó, de megmutattuk ki a domináns és azóta a tányérjába nyúlhatok gond nélkül. (Nagyon ajánlom a helyes séta bevezetését és a kézből etetést!)
Azt is át kell gondolni, hogy egy kutyát nem 1-2 évre vesz magához az ember és ez hosszú távú felelősség, szóval ha úgy érzed 1 év múlva költözni akarsz, vagy albérletben laksz és bizonytalan a jövő képed, akkor lehet, hogy nem most van a legjobb időpont arra, hogy kutyát vegyél magadhoz.
Ami még nagyon fontos, hogy egy kutya nem olcsó. Akkor sem, ha ingyen hozod el valahonnan. Felmerülhetnek váratlan orvosi költségek és őket nem támogatja a TB, sokszor az állatorvostól 15.000 forint alatt nem jössz el, kb. bármit is csinálnak vele (főleg Budapesten). Amellett a táp sem a legolcsóbb, hogy ha minőségi kaját akarsz neki adni. Márpedig rá fogod szánni a pénzt, ha szereted, hiszen az olcsó tápokban nagyjából szemét és faforgács van, amitől csak beteg lesz a kutyád és a pénzt amit ezen spóroltál, majd az állatorvosnak fizetheted vissza.
Egy kutyának vannak éves és havi, két havi költségei (táp) és az olyan dolgok, amiket szeretnél megvenni neki, pl póráz (5000 forint), kajás tál és vizes tál (3000 forint) , kis ágyikó (5000 -10.000 forint) stb. stb. szóval mindenképpen egy kezdőtőkével kell nekiállni a kalandnak.
Szóval ha van pénzed fajtatiszta kutyára, inkább fogadj örökbe és a “felesleget” add olyan állatotthonoknak, akik vigyáznak a kutyákra, míg egy szerencsés gazdira nem találnak.
Örökbe fogadni király!
Mára Rozi teljesen kibontakozott, és magabiztosan állítom, hogy nagyon jól érzi magát nálunk. (elég összehasonlítani a legelső képekkel)
