Igen, jól olvassátok, Mrs Paul! A névadás úgy történt, hogy Anikó már nagyon régóta szeretett volna egy kutyát. Annyira, hogy a nevét és a fizimiskáját is pontosan tudta már egy ideje, megálmodta milyen lesz a kiskutyája. Mikor rábukkant, majdnem minden stimmelt, csak éppen kislány volt a kisfiú helyett. Így lett a kutya neve Mrs Paul. Most az ő történetét olvashatjátok.
A kutyás múlt
A családunkban mindig volt kutyus. Általában puli, majd sokáig spániel, aztán most újra puli van a családi háznál, mit egy, egyenesen három. Kertes, vidéki ház lévén a kutya helye nálunk mindig kint volt a kertben, ahol egész nap szaladgálhatott. Miután felkerültem Pestre, el se tudtam képzelni, hogy emberek, hogy tarthatnak kutyát, főleg nagy kutyát a lakásban. Aztán ez változott.
Hogyan döntötted el, milyen kutyád legyen?
Öcsém és a barátnője örökbefogadtak egy menhelyi kutyust, aki szemmel láthatóan az egész életüket megváltoztatta. Én is nagyon rég fontolgattam, hogy mi lenne, ha lenne mellettem egy kis társ, aki mindig ott van, és én is ott vagyok neki. Mindig más kutyafajtáért voltam oda, terrierekért, mopszért, francia bulldogért, végül a kócos menhelyi keverékekért. Végül azt is eldöntöttem, hogy mentett kutyust szeretnék majd.
Az örökbefogadás menete
Én nem menhelyek oldalait nézegettem, hanem Facebookon bekövettem örökbefogadós oldalakat. Több kutyus is megtetszett, akikért jelentkeztem is. Az első nagyon picike volt még. Küldenem kellett egy bemutatkozó levelet, majd végül kiválasztottak, hogy mehetek, és találkozhatok a kutyussal. Az ideiglenes gazdik nagyon kedvesek voltak, de azért furi volt, hogy az az érzés fogott el, mintha egy állásinterjúra mennék. Elmondták, hogy nagyon sokan jelentkeztek a kutyáért, és az hátrány, hogy nekem sosem volt még saját kutyám. Végül nem is én kaptam meg a kiskutyust.
Picit megdöbbentő volt, mert az volt bennem, hogy ha még nem volt kutyám és ez hátrány, akkor mégis hogyan szerezhetnék tapasztalatot? Hiszen ez így egy ördögi kör lesz. Aztán jelentkeztem egy másik kutyáért is, akinél ráadásul sokkal nagyobb kémiát éreztem. Az ideiglenes gazdi itt is nagyon kedves volt, és azt mondta szinte tuti, hogy megkapom a kutyust, csak még egy valaki megnézi. Végül az a másik illető kapta meg. Itt egy kicsit szüneteltettem a kutyanézést, mert azt éreztem, hogy picit megviselt az, hogy egyiket se kaphattam meg. Igen-igen, persze kimehettem volna én is a menhelyre, de valljuk be ez így kényelmesebb volt… Nem minden áron akartam kutyát, csak akkor, ha megtalálom az igazim.
És megtaláltam. Mrs. Pault a Fogadjörökbe alapítvány oldalán láttam meg, és azonnal rájuk is írtam, hogy szeretném megnézni személyesen is. Telefonos egyeztetés után másnap találkoztam is az akkor még Tercsi névre hallgató kutyussal. Nagyon cuki volt és úgy éreztem meg van a kémia is. Egy napot azért kértem az ideiglenes gazditól, hogy hadd aludjak rá egyet, de igazából nem kellett. Éreztem, hogy ő az én kis társam. Pár napra rá el is hoztam.
Budapest a Jászai Mari térről a Keleti pályaudvarig gyalogoltunk, ami nem volt egy könnyű menet. Se fizikailag, se érzelmileg. Hirtelen rám tört minden érzés… Biztos, hogy jól döntöttem? Meg tudom ezt egyedül oldani? Félútra teljesen kivoltam, zokogva hívtam fel a nővéremet, aki a cél felé közeledve robogva érkezett, majd hazataxiztunk a kutyussal. Ez az érzés szerintem bennem volt még másfél hétig. Hogy valóban kellett ez nekem? Jézusom, itt egy kis lény, akiért felelősséget vállaltam, akit etetnem kell, sétáltatnom kell, akit nem hagyhatok magára! Furán hangzik, mert ezer éve akartam kutyát, tisztában voltam vele, hogy nagy felelősség, de egyszer csak ott volt, és valósággá vált!
A hétköznapok
Mrs. Paul már kicsit több, mint egy hónapja van nálam. Azóta voltunk háromszor a Balatonnál, utaztunk vonaton, metrón, buszon, trolin. Kezdetben félt a hangoktól, de már kezdi megszokni. Ügyesen száll le és fel a járművekre. Rengeteget sétálunk így, bár nem tökéletesen, de már kulturáltan közlekedik a pórázzal. Nem volt szobatiszta mikor elhoztam, most sem teljesen az, de olyan 80%-osan állunk, ami szerintem tök jó annak tekintetében, hogy én sem vagyok egy kutyaguru. Nem engedem, hogy az ágyamba jöjjön, és engedelmesen bebújik este a kutyakosárba is. Nagyon kis okos, és ragaszkodó.
A költségeinket tekintve a Kóborlók Állatvédelmi Egyesületének kellett utalnom 25.000 Ft-ot Paulért. Természetesen jártunk állatorvosnál, ahol a doktornő azt mondta, hogy eléggé el vannak maradva az oltásai, így a veszettség elleni védőoltást adta be először, plusz kaptunk egy féreghajtó kapszulát is, és a chip-en is átírta az adatokat. 6700 Ft-ot fizettünk. Vettem egy fonott kosarat kb. 5.000 Ft-ért. Valamint szerintem kb 20.000 Ft értékben minden egyebet: pórázat (ebből már kettőt el is fogyasztottunk), szájkosarat, játékokat, kutyatálat, kutyakaki zsákokat, fésűt, sampont, pelenkát. Elvittem kutyakozmetikába is, ahol egy általános rendbetételt kértem, itt 8.000 Ft-ot fizettem. Ezen felül jön a kutyaeledel, a későbbiekben pedig a kombinált oltás és természetesen az ivartalanítás.
A napjainkat az irodában töltjük, de szépen rá akarom majd szoktatni, hogy egyedül is meglegyen otthon napközben, ha egy-két napot nem tudom magammal vinni.
Mostanra úgy érzem egymásra találtunk, nagyon ragaszkodó és irtó édes kis jószág, és nagyon nagyon okos. Nemsokára pedig jön a kutyasuli! 🙂
Ha egyetlen dolgot mondhatnál másoknak, mielőtt kutyát vesznek magukhoz, mi lenne az?
Hogy tényleg nagyon gondolják át, mert nagyon kötötté teszi az embert, az elején legalábbis! Illetve, hogy találják ki előre, szükség esetén kire fogják hagyni, ha pl. elutaznak, és azt is, milyen felelősséggel jár egy kutya tartása.