Maja elsők között kezdte el követni a blogomat, majd pár héttel később küldött egy videót, amin két fekete szőrgombóc birkózik a teraszán. Az üzenet pedig arról szólt, hogy éppen most fogadott örökbe két kiskutyát. Akkor azt éreztem, igen! Ezért csinálom, amit csinálok! Ilyen üzeneteket szeretnék kapni tömegesen!
Mivel ő volt az első, aki megkeresett egy ilyen csodálatos hírrel, ezért kértem meg őt, hogy nyissa meg a Sikersztori szériát a történetével. Olvassátok szeretettel!
A kutyás múlt
Régebben is volt kutyám, szám szerint 3. Egy utcáról befogadott kóbor: Csöves; egy út széléről összeszedett: Stoppos; és egy menhelyről befogadott: Hópihe. Mindegyik felnőtt 1-2-3 éves korban került hozzám. Elváltam, és a kutyák a volt férjemnél maradtak, így ritkán látom őket. Természetesen hiányoznak a kutyáim, de ők nagyon jó helyen vannak. Akinek volt már kutyája, szerintem mindig is lesz kisebb – nagyobb megszakításokkal. Így jutottam arra a döntésre, hogy az otthonomba újra szeretnék kutyát.
Hogyan döntötted el, milyen kutyád legyen?
Nagyon tudatos volt, hogy fekete kutyát szeretnék, mert úgy tudom, őket kevésbé akarják hazavinni. (Az erre a témára vonatkozó saját felmérésemet itt olvashathatjátok! – szerk.) Mindenképpen nagyobb méretű kutyákban gondolkodtunk, hisz nagy a kert, elférnek. Illetve a nagyobb kutyáknak is kisebb az esélye az örökbefogadásra, mert költségesebb a tartásuk (többet esznek).
Abban a jelenlegi párommal megegyeztünk, hogy kertes ház kutya nélkül nem Otthon. Ő ugyan Huskyt vagy Boxert szeretett volna (mert korábban volt már neki), de sikerült meggyőznöm, hogy sokkal jobb lesz egy menhelyes keverék kutya. Vagyis inkább kettő! Hely bőven van a kertben. Néztem én a neten a párom által vágyott kutyákat, de csak szaporított állatokat találtam, amilyet elvből se veszek. Egyébként a legkisebb kutyám (aki a volt férjemnél él) is szaporítótól mentett, és sajnos nem túl egészséges, de annál cukibb. A szaporítóktól származó kutyák többsége sajnos beteg. Vehetsz 50-100 ezerért is kutyát… De sajnos semmi sem garantálja, hogy nem túltenyésztettek, rossz genetikával, rossz idegrendszerrel, stb. Igazi, egészéges fajtisztát nehéz találni, és a tenyésztők egyébként figyelnek is kinek adják el. Sőt, van hogy 1-2 éves várólista van! Fajtamentőknél nézelődtem még, sose lehet tudni alapon, de ott is csak idősebb kutyák voltak. Mivel nekem még sosem volt kölyök kutyám, mindig idősebbek kerültem hozzám, így most kifejezetten azt szerettem volna. Nagyjából két hónapig bújtuk a netet, mindenféle menhelyes oldalakat, megosztásokat, és sokszor telefonálgattam is. Úgy voltunk vele, hogy ha meglátjuk, tudni fogjuk hogy ők azok. Az ország különböző pontjain néztünk, nem volt akadály, hogy esetleg el kell hozni pár száz kilométerrel odébb. Akinek kutyája van, az tudja hogy költséggel jár…
Az örökbefogadás menete
Végül a helyi menhely oldalán láttam egy bejegyzést egy bajba jutott családról, akiknél szilveszterkor kiskutyák születtek. A menhelyen, mint mindenhol, teltház volt, így csak abban tudtak első körben segíteni a családnak, hogy a fotókat, videókat megosztották, hátha valaki beléjük szeret. Ez voltam Én! 🙂 Ránéztem és tudtam, hogy megvannak! Azonnal telefonáltam, hogy hétvégén mindenképpen szeretnénk menni, és ha lehet elhozni kettőt.
Szombat reggel mentünk a családhoz, átlagos emberek, ahol sajnos nem ivartalanították a kutyát… Amikor beléptem a kertbe, hirtelen 5 kölyök és két felnőtt rohant felém. Egy azonnal felmászott az ölembe és a fülemet nyalta. Azt hiszem Puszit, már le se tettem! Nagyon szigorúan megbeszéltük itthon, hogy csak kettő! De őszintén, ha van még 2 kezem, több kutya jön haza velünk. 🙂 A párom is felkapott egy pasisabb kutyát, és kb 15 perccel később Zsivánnyal és Puszival távoztunk is.
Előre megbeszéltük a menhellyel, hogy segítenek, amiben tudnak, így ezek után mentünk is hozzájuk. Borzasztó hálás vagyok a ceglédi menhelynek, vállalták, hogy a két kutyát chipezik és regisztrálják, így nekünk ez teljesen ingyen volt. Emellett kaptak oltást és féreghajtót is, kedvező áron. Nagyjából egy óra volt, amíg mindent elintéztünk az örökbefogadással kapcsolatosan.
Korábban addig merészkedtem a menhelyek közelébe amíg elvittem az adomány tápot, vagy elhoztuk ugye régebben a mentett kutyámat. Most volt időnk beszélgetni is kicsit. Számomra nagyon pozitív volt, hogy a bajba jutott gazdiknak is próbálnak segíteni, oltástól chipezésig, gazdi keresésig egy csomó mindenben. Nekem ez tök új infó volt, hogy ilyen is van. Fantasztikus, hogy a nehézségeik ellenére segítenek az egyébként felelőtlen gazdáknak…
A hétköznapok
Hatalmas öröm, szeretet, kedvesség van a kutyákban. Lehet, hogy kutyaszőrös leszek néha és igen, előfordul, hogy össze is ugrálnak sáros mancsokkal. De az a szeretet, öröm amikor hazajövök egy fáradt nap után, és ők rohannak elém, az mindennel felér. Boldogság golyók! Persze eleinte leszedték a ruhaszárítóról a ruhákat… Össze kellett szokni, meg kellett őket ismerni, foglalkozni kellett velük. Egy kapcsolat is ilyen! Most már tudják mikor van evés, mikor van játékidő, hogy mikor érünk haza, hogy kire kell csóválni, hogy mit kell és lehet ugatni és mit nem.
A kisfiammal is nagyon jól kijönnek. Nem féltem tőle, hogy bármi gond lenne, mert tudja, hogyan lehet a kutyákkal viselkedni, hiszen együtt nőtt fel a másik hárommal, akiket korábban említettem. Puszi és Zsivány pedig egyébként nem is problémás, szeretik a fiamat.
Persze megállapodtunk még az elején, hogy a kutyák nem jöhetnek be a házba! Nagyjából egy tucat képet töltöttem fel azóta a netre, ahogy az ágyunkban alszanak… És persze nem lesznek elkényeztetve! Ehhez képest vagy 100 labda, kötél, ilyen – olyan izé és bigyó van szanaszét a kertben, amivel játszhatnak. Ennyit a szabályokról… 🙂 De bevallom, egyébként nagyobb pusztításra számítottunk a kertben. Kb 1000 m2-es a kert, bőven van helyük szaladgálni. Azt vártuk, hogy felássák majd, ezzel szemben csak 3-4 helyen bontották meg a talajt. Ügyesen vigyáznak a fűre, egy helyre járnak, ha a dolgukat kell végezni. Leülni és pacsit adni még nem tudnak, de bármikor fültövön nyalnak. 🙂 Két teljesen eltérő tesó kutyusok. Nagyon látszik a személyiségük. A kisfiúnak folyamatosan program kell, feladat, dobálni a labdát kötelet, amit egyébként már ügyesen visszahoz. A kislány bújósabb. A kisfiú nem jön be velünk a medencébe fürdeni, míg a kislány élvezi nagyon a vizet. Egészen mások!
Talán az egyetlen negatívum, hogy a cicával nem jönnek ki, de ez nem az ő hibájuk. Próbáltak barátkozni, ám a cica hajthatatlan. Így amikor bejönnek a kutyák a házba (akarom mondani a kutyák nem jönnek be a házba… ^_^ ) a cicát el kell zárni addig… A kutyák érdekében, és ez nem vicc! Néha még én is félek a macskától! 🙂
Ha egyetlen dolgot mondhatnál másoknak, mielőtt kutyát vesznek magukhoz, mi lenne az?
Családtagot nem veszünk, nem adunk pénzt érte! Családtagot örökbe fogadunk, egy életre, és örökké szeretjük, ahogy egy kutya is teszi! Feltételek nélkül!