Kölyök kutyát vagy felnőttet? 2. rész

Az 1. részben már leírtam mindent, amit szerintem tudni érdemes arról, milyen az élet egy kölyök kutyával, így ez a rész arról fog szólni, hogy mit várhatsz egy felnőtt kutya örökbefogadása esetén. 

A legfontosabb, amit már a kölykökkel kapcsolatban is leírtam, hogy ne a külső alapján döntsetek, hanem alaposan figyeljétek meg, milyen természete van az adott kutyának. Ami nagy előny, hogy a menhelyre többször kimehetünk, elvihetjük a potenciális jelölteket sétálni, össze tudjuk barátkoztatni a családdal, gyerekkel. Tudunk velük játszani és alaposan megfigyelni, mire hogyan reagálnak, mennyire figyelnek ránk. Motiválhatóak és érdeklődőek-e. Ez egy nagy előny, amit mindenkinek érdemes kihasználni, hiszen így sokkal kevésbé tudsz mellé nyúlni, mint egy kölyök esetében, aminek a természete gyakorlatilag zsákbamacska.

Esetleges nehézségek

Ami például az egyik hátránya lehet a felnőtt kutyák örökbe fogadásánál, hogy nem tudjuk, milyen hátterűek, milyen rossz dolgok érték őket korábban vagy éppenséggel mi az, amit korábbi helyükön megengedtek nekik, mi viszont nem szeretnénk. Tehát könnyen lehet, hogy van valamilyen rossz beidegződésük, de ezek többségét a menhelyi találkozások alkalmával egyébként ki lehet szűrni. 
Például az előző gazdája rosszul bánt vele, így a hirtelen mozdulatokra nagyon megijed vagy morogni kezd, mert azt hiszi, megint bántani fogják. Ez egy kezelhető probléma, a kérdés csak az, hogy ha egy mérlegre helyezed ezt és a kutya többi tulajdonságát, akkor melyik irányba billen a mérleg nyelve. Minden kutya nevelhető, de ha úgy látszik, hogy már nagyon súlyos a helyzet, akkor végig kell gondolni, hogy tudjuk-e vállalni ezt, és ha nem, akkor inkább olyan kutyát válasszunk, aki nem igényel komoly lelki terápiát.
Az is előfordulhat, hogy az előző tulajdonosánál folyamatosan csaholt a kertben, és nem szóltak rá, mi viszont azt szeretnénk, hogy csendben legyen és maximum akkor ugasson, ha valaki matat az ajtónál. A vállalkozás talán reménytelennek tűnik, de nem az! Csak időt kell rá szánni, utána olvasni, hogyan kell átszokatni erre az új viselkedés formára, és ha egyedül nem megy, akkor szakember segítségét kell kérni! Mondok egy példát: tesómék kutyájának (szintén felnőttként örökbe fogadott) szeparációs szorongása volt, ami azt jelenti, hogy szanaszét szedett mindent a lakásban és egész nap vonyított, ha egyedül maradt otthon. Most nevetni fogtok, de végül kutyapszichológus segítségét kérték, aki nagyon szuper tanácsokkal látta el őket. Olyannyira, hogy a probléma szinte egyik napról a másikra megszűnt, pedig előtte hónapokig reménytelennek tűnt a helyzet. Tehát egy felnőtt kutyán is lehet változtatni, csak foglalkozni kell a témával és ha az egyik módszer nem működik, akkor másikat vagy harmadikat is ki kell próbálni. Egy másik példát is szeretnék hozni. Albert, az én kutyám, szintén örökbefogadott. Sajnos nagyon nem kompatibilis macskákkal. Viszont a mi életünkben ez nem jelent különösebb problémát, mert nincs a környezetünkben macska, ami miatt igenis fontos lenne, hogy jól kijöjjön velük. Tehát a mérleg nyelve itt meg se rezzent, amikor ez a probléma kiderült. A döntést nem befolyásolta. Nagyjából így képzelem el azt, amikor azt kérem, vizsgáljatok meg minden tulajdonságot, és utána döntsetek. 

Felnőtt kutya lakásban

A menhelyen sok olyan kutya van, akik például idősektől kerültek be és mindig is lakásban voltak tartva. Azok a kutyák elég nagy valószínűséggel már szobatiszták. Akikről nem lehet tudni, azokat pedig az esetek túlnyomó többségében meg lehet tanítani. Albert például biztos, hogy nem lakás kutya, maximum kinti-benti tartásos volt, a mérete és a megtalálási helye is ezt támasztja alá (vidék, kertes házak). Ennek ellenére azonnal megértette, hogy nem szabad bepiszkítani. Szándékosan egy péntek délutánt válaszottam arra, hogy hozzám költözzön, mert így együtt tudtam vele tölteni 2,5 napot és volt rá időm, hogy szoktassam az új helyzethez. Folyamatosan figyeltem és néhány óránként levittem sétálni, ahol minden pisilésnél megjutalmaztam. Következő hét hétfőn úgy hagytam otthon, hogy meglátjuk, mi lesz, míg én munkában leszek. Hát semmi gond nem volt, viszont már alig várta, hogy levigyem sétálni, amikor hazaértem. Szerencsés voltam ezzel, mert vannak kutyák akiknek tovább tart ezt megérteni, megtanulni. De az tény, hogy a felnőtt kutyák sokkal jobban tudják ezt kezelni, mint a kölykök, nyilván fizikailag már fejlett adottságaik miatt. 

Felnőtt kutya az udvaron

Természetesen vannak olyan kutyák, akik már idősebbek és világ életükben az udvaron vagy a menhelyi kennelben voltak. Őket azért nem javasolnám lakásba vinni, mert szinte garantált a kudarc élmény. Ez pont olyan, mint amikor egy idős embert, aki egész életében tanyán élt, beköltöztetnek egy idősek otthonába egy nagy városba. Valószínűleg nem fogja magát se jól érezni, se megszokni. 

Kerti kutya esetén is azt javaslom, hogy egy hétvége előtt hozzuk el a menhelyről, hogy a két napot vele tudjuk tölteni és rá tudjunk szólni, ha éppen boldogan elkezdne “olajkutat fúrni” a kertben vagy átásni magát a szomszéd udvarára. Esetleg megpróbálna meglépni a kerítésen keresztül. Ez egy nagyon új helyzet nekik, új környezet, új illatok. Vigyázni kell, nehogy bajt csináljon, amivel esetleg magának is árt. Ez nem úgy működik, hogy hazaérve kitesszük a kertbe és akkor egész nap jól el is lesz ott magában. Vele is ugyanúgy foglalkozni kell, mint egy kölyök kutyával. Megtanítani neki mindent, amit később szeretnénk elvárni tőle, hiszen magától nem fogja tudni!

Abban biztosak lehetünk, hogy felnőtt örökbefogadott kutyánk nagyon hálás lesz azért, hogy a gazdái lettünk. Ők ugyanis, a kölykökkel ellentétben már sokkal jobban értik, mi történik velük.  Ilyen és ehhez hasonló szeretettel teli nézést fogunk kapni tőlük. (A képen Albert.)