Mikor kimegyek a Csabai Állatvédők által üzemeltetett menhelyre, magam szoktam kiválasztani, melyik kutyával megyek ki sétálni. Most mégsem tettem így, hanem megkérdeztem, kit vigyek ki, melyik kutyának lenne szüksége rá a leginkább. Ekkor mutattak Mascusra és azonnal rá is került a póráz, aminek a másik vége az én kezemben landolt. Első blikkre azt gondoltam, nem is csoda, hogy őt nem viszik ki túl gyakran, hiszen olyan hatalmas, hogy nyilván sokakban félelmet kelt. Ráadásul Komondor (szerű), mely fajtának sajnos kevésbé jó a reputációja. Érdekes, egy ideje már a menhelyen van, mégsem találkoztam még vele. Eddig valahogy átsiklott rajta a szemem. Most már tudom, hiba volt!
Elindultunk hát így kettecskén, és őszintén nem számítottam semmi interakcióra tőle, mint ahogyan általában a többi kutya se szokott az első 10-15 percben azzal törődni, hogy ki van a póráz másik végén. De Mascus más! Alig sétáltunk 20 métert, odajött hozzám és simogatásra tartotta a fejét. Meglepő volt, de akkor még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet. A pórázon gyönyörűen sétált, mérete ellenére egyáltalán nem húzott. Sőt, ha megálltam, azonnal leült. Pedig mint utólag megtudtam, nem éppen egy szerető, törődő gazdája volt, aki megtanította volna neki a pórázas séta etikettjét. De erről majd később…
Ahogy tovább baktattunk, a menhely melletti telepről 3 kisebb méretű kutya hevesen ugatva elindult az irányukba. Figyeltem Mascust, hogyan reagál és közben azon gondolkoztam, ha megindul, hogyan fogom majd megtartani. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy lobogok a póráz végén, mint amikor a gyerekek sárkányt eregetnek. De bamm, jött a következő meglepetés, Mascus egyáltalán nem támadt. Sőt, kifejezetten szégyenlősen szaglászott az irányukba, miközben azok egyre közelebbről csaholtak, hátukon álló szőrrel. Az egyik kifejezetten közelről (2-3 méterről) kaffantgatott felénk. Azért én bíztam a kutyák józan eszében is, hogy mégse mennek neki egy náluk legalább ötször nagyobb fajtársuknak. Ettől függetlenül eljött a pillanat, hogy közbelépjek, úgyhogy lábdobbantgatásokkal együtt rákiabáltam a kutyákra. Mascus ettől annyira megrémült, hogy a földre lapult és megpróbált eltűnni a világ elől. A kutyák elszaladtak, Mascus pedig kissé ijedten, de buzdításomra végül felállt a földről. Úgy gondoltam, szegényben most biztos megállt az ütő és azon agyal, milyen elmebeteg hozta ki őt már megint. 🙂 Úgyhogy leültem vele egy kicsit a fűbe, hogy élvezzük együtt a napsütést, megnyugodjon és megismerjen. Ez a nagy mamlasz kutya, akivel szerintem nem sokan szimpatizálnának első ránézésre, azonnal hozzám bújt és a lehető legkisebbre csomagolta hatalmas testét, hogy a törökülésben lévő lábamhoz minél jobban hozzá tudjon simulni. A két mellső lábát át is tette az én lábaimon. Ez a kép ekkor készült.
Mascus először kölyökként került be a menhelyre. Testvéreivel együtt kidobták őket a városhatáron kívül, egy forgalmas út mellett. Itt találtak rájuk az állatvédők. 2014-ben gazdára talált, ahonnan 2018-ban visszakerült. Szegény rettenetes állapotban volt, ezt nem részletezem, mert ennek a blognak a lényege, hogy pozitív érzéseket keltsen, így horror sztorikat nem akarok megosztani. Ha valaki mégis szeretne erről többet olvasni, vagy képet látni, kattintson ide. Szóval Mascus visszakerülése után kezelésekre szorult, melyet birka türelemmel viselt. A mai napig is bízik az emberekben, de egy igazi mimóza. Folyamatosan puszit oszt, de nem zavaróan nyomulós, hanem csak finoman, szerényen közeledik. Többször is lehajoltam hozzá a séta során, megsimogatni a pofiját, megkeresni a szemét ezalatt a szőr halom alatt. Ekkor mindig kaptam egy nagy puszit.
Azt tudni kell rólam, hogy valamiért a rövid szőrű kutyák közelebb állnak a szívemhez, az ilyen gyapjas, loncsos típusok láttán mindig az jut eszembe, hogy ú, de megnyírnám, hogy karbantartott szőre legyen. Mindenkinek van valami hülyesége, hát nekem ez… Ennek ellenére a saját kutyám se rövid szőrű… Viszont rendszeresen nyírom. 🙂 Szóval nem a kedvencem, amikor egy ekkora szőrtömeg nyomul az arcomba, Mascust mégis imádtam. Egyszerűen annyi szeretetet ad, olyan elképesztő módon feltöltött az a fél óra, amit vele töltöttem, hogy alig vártam, hogy megosszam veletek ezt az élményt. Mert pontosan erről szól ez a blog, hogy mekkora élmény is tud lenni a menhely. Hogyha kimész és elviszel egy kutyát sétálni, akkor csak kapsz, kapsz és kapsz. Megkockáztatom, ők még többet is adnak nekünk, mint mi nekik.
A séta végén nem bírtam megállni, és csináltam vele egy rövid videót, hogy lássátok mozgásban is ezt a bozontos, szerető pofit. Mascus ki is használta az alkalmat és röviden, tömören elmondta a videó végén, hogy mi a véleménye erről a melegedő időről. 🙂
Ha egy jó programra vágytok a hétvégén, ami aktív pihenés és egyben lelki feltöltődés is, menjetek ki egyedül, vagy családdal, barátokkal a hozzátok legközelebbi menhelyre és vigyetek el egy kutyát sétálni! Meglátjátok, szeretettel fogja megtölteni a szíveteket!