Ez az a szám, melyet sokkal, de sokkal több embernek kellene tudnia. Ennyi kutya tartozik ma a “kóbor kutya” besorolásba, magyarul az utcán tengeti az életét.
Ez egy rendhagyó poszt, mert alapvetően hétfőként szoktam feltenni új írásokat, de ma belefutottam egy nagyon érdekes bejegyzésbe a Facebookon, melyet a Magyar Állatvédők Országos Szervezete tett közzé. A poszt lényege az, hogy őket idézzem ” Válságban az ebrendészeti ellátórendszer”. Az eredeti írás itt megtekinthető és mindenképpen ajánlom is elolvasásra, mert részletesen leírja, hogy mi a probléma. Egyébként gyakorlatilag ugyanazt fogalmazza meg, mint amit én is említettem a Valentin Projekttel kapcsolatos posztomban, mely érdekes módon inkább váltott ki felháborodást az olvasók részéről, mint egyetértést. De úgy gondolom, a bejegyzést olvasók többsége fontosnak tartja az állatvédelmet, tesz is érte, de hétköznapi szinten nincs benne, így nem tudja a gondok mélységét. Ezért nem érzi jogosnak firtatni, hogy “na és akkor most mi lesz ezzel a megmentett több száz kutyával?!” Sokkal több az “instant segítségre” koncentrálók száma, akik nélkül ez az egész menhelyes világ, alapítványok és az állatmentés intézménye már régen dugába dőlt volna. Szóval hála és köszönet mindenkinek, aki rendszeresen vagy csak alkalmanként, de valamilyen módon segít egy szívéhez közel álló alapítványt vagy menhelyet!
Egyébként én se vagyok szakértő, semmiképpen se helyezném magam egy szintre olyan emberekkel, akik évek, évtizedek óta ezzel foglalkoznak napi szinten. Egy átlag emberhez képest mondjuk tájékozottabb vagyok, szimplán mert érdekel a téma. (nem véletlenül indítottam be a blogot sem…) De alapvetően valahová az instant segítő és a hosszútávon gondolkodó közé sorolnám magam a jelenlegi felállás szerint.
Visszatérve a MÁOSZ posztjához és ehhez a 30.000-res számhoz. A kezdeményezésük szerintem nagyon is jó (és már évekkel ezelőtt át kellett volna ezt passzírozni a fentebb ülő hatalmakon), hogy országos szinten, állami közbelépéssel, szabályozással és állami támogatással kell ezt a problémát megoldani, méghozzá tömeges ivartalanítással. Erről eszembe is jutott hirtelen egy pár hónappal ezelőtti posztja az egyik vidéki menhelynek, ahol arról panaszkodtak, hogy tömegesen érkeznek a “talált” kölyök kutyák a menhelyre. Miért időzőjeles a talált? Mert nem lehet tudni, hogy otthon az illető saját kutyája fialt-e le és azt hozta be, vagy valóban találta-e. Mondjuk a lényegen egyik verzió se változtat… Szóval ez alá a poszt alá kommenteltem, hogy bizony kérdés nélkül ivartalanítani kellene minden utcán talált kutyát, akinek nincs chipje, hogy az ilyen szaporulatokat megelőzzük.
Ez most biztosan sokakban morális kérdéseket vet fel, de egyébként egy már alkamazott gyakorlatot vennénk át, ami Németországban nagyon hatékony a macskák szaporodását illetően.
Szóval egy hölgy feltétlenül vitába akart keveredni velem ott a poszt alatt, hogy ő ekkora hülyeségről még nem hallott, hiszen akkor kipusztulna a kutya, mint állatfaj. Őőőő, várjunk csak, ki beszél butaságot itt? Na, szóval értitek… Ilyenek az emberek, így nem is csodálom, hogy itt tartunk, ahol. Másik, amit imádok, és rendszeresen hallok, hogy nehogy már ivartalanítani kelljen a kan kutyát, ő nem fogja elvenni a férfiasságát! Meg hadd szexeljen egy jót! Ilyenkor csak fogom a fejem… A harmadik, ami számomra megdöbbentő, hogy vannak olyan állatorvosok is, akik azt mondják, egy nőstény kutyának mindenképpen egyszer vemhesnek kell lennie, hogy rendben legyen a hormonháztartása, és utána lehet csak ivartalanítani. Remek! Az egy dolog, hogy tök hülyeség ez az egész, de ráadásul ez a rossz tanács még több felesleges szaporulathoz vezet, amit sehol és senkinek nem tudnak a gazdák elpasszolni.
Nézzetek rá az itt látható térképre, amit szintén a MÁOSZ cikkéből linkeltem ide és remekül bemutatja a kóbor kutya helyzetet Magyarországon. Ha rákattintotok egy-egy buborékra, akkor bal oldalon megjelenik az adott városra vonatkozó pár szavas helyzetjelentés. A személyes véleményem az, hogy ez a becslés sok esetben még optimista is. Legalábbis az alapján, amennyit én látok. Itt a menhelyi férőhelyek számáról beszél és arról, hogy mennyi kutya van még a város bizonyos részein. Arról viszont itt nincs említés, hogy például bizonyos (többségük) menhelyek 2x-3x-os túltelítettséggel működnek, és még ezen felül rengeteg a kóbor kutya. Szóval a helyzet katasztrofális.
Fontos tudni, hogy bizonyos menhelyek ivartalanítási és/vagy chipezési akciót is szoktak hirdetni, ahová bárki jelentkezhet, akinek éppen nincs annyi pénze félretéve, de szeretné ezt elvégeztetni (szóval érdemes követni a településetekért felelős állatvédelmi alapítványt, menhelyet!). Még mielőtt mindenki azt hinné, hogy azért tudnak a menhelyek, alapítványok ilyen akciókat szervezni, mert tele vannak pénzzel, elmondom, hogy ez egyáltalán nincs így. Viszont főként német partnerek támogatásával lehívják a pénzt az alapján, amire szükség van. Mert a németek már felismerték, hogy ebben van a megoldás, és hála Istennek, segítségünkre vannak. De ezek a lehetőségek is korlátozottak és végesek, és az államnak is részt kell ebben vennie. Nekünk magunknak is tenni kell! A felelős állattartásba az is beletartozik, hogy igenis ivartalaníttatod! Az nem válasz, hogy az én kutyám/macskám sosem megy ki az utcára, mindig kertben van vagy csak pórázon viszem ki, nem történhet semmi. De sajnos, bármikor történhet, és egyébként nem csak szaporodási, hanem egészségügyi kérdés is, annak ellenére, hogy ez a poszt most kifejezetten a nem kívánt szaporulatokra éleződött ki.
Gondoljunk bele, hogy ha ez a 30.000 kóbor kutya párzik, az hogyan néz ki. Egy kankutya több nőstényt is megtermékenyíthet, és egy nőstény egy évben több almot is világra hozhat. Egy alomban 2-től akár 10 kiskutya is születhet. És egy kutya, akármilyen körülmények között is kihúzza egy ideig. Szóval elég durva számokról beszélünk. Jó lenne, ha ezt vissza lehetne szorítani, mert ez már közegészségügyi kérdéseket és problémákat is felvet, ahogyan a MÁOSZ cikke is írja.
Mindenki ivartalaníttassa a kutyáját/cicáját és buzdítsátok erre a környezeteteket is! Főleg kicsi városokban, falvakban nem kap elég figyelmet ez a téma, így ott a legaggasztóbb a helyzet. Az én nagyszüleim is egy faluban éltek (ma már kisváros), ahol a mai napig óriási probléma ez. Ha Nektek is vannak kisvárosban, faluban élő rokonaitok, akik kutyája nincs ivartalaníttatva, chipelve, esetleg még oltva sem, és megtehetitek, hogy támogassátok őket, kérlek tegyétek meg és fizessétek be a kutyájukat egy műtétre! Mindenkinek sokkal jobb és könnyebb lesz utána! A kan kutya nem lesz olyan szökős (ha eddig az volt) és kevesebb betegség is fenyegeti, mintha ivaros maradna, és nem mellesleg nem csinálja fel a szomszéd szukát. A nőstény kutya szintén nem fog úgy szökni, nem fenyegetik annyira a rákos megbetegedések és nem is fog rendszeresen nem kívánt kölyköket előhozni a sufni mögül váratlanul, melyekkel senki nem tud majd semmit kezdeni…. Mutassatok példát, hívjátok fel mások figyelmét ennek fontosságára és tegyetek Ti is valamit ennek a problémának a megoldásáért!
Köszönöm!